Agyag a terápiáért, művészet a fejlődésért
A magyar költő, Tóth Árpád (1886–1928) költészetének szentelt gyűjtemény.
Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.
Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.
Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.
A két oldalon meredeken emelkedő lejtők erősen texturáltak, felületükbe éles, sötét paladarabok ágyazódnak, amelyek szaggatott, göröngyös ösvényt alkotva ereszkednek egy közös középpont felé. Ezek a kövek a fájdalmas valóság súlyát, súrlódását és nehéz útjait jelképezik.


Ahogy azonban a tekintet áthalad a sziklás akadályokon, a kompozíció kitárul, és egy tágas horizont nyílik meg. A felső agyagfelület sűrű, apró pontokból álló textúrával készült, amely megragadja a fényt. Ezt lágy égkék és alkonyati rózsaszín rétegek kísérik, alul pedig a rét zöldje teremti meg a kompozíció biztos alapját.
A mű közepén húzódó fizikai választóvonal a múlt fájdalma és a jövő békéje közötti törést idézi meg. Tiszteleg Tóth Árpád különleges irodalmi varázsa előtt, valamint azon képessége előtt, hogy a zord, sziklás táj közepén állva is képes volt fölfelé tekinteni, és megtalálni az égbolt lágy, melankolikus, szinte mesebeli szépségét.
A tűzben kiégetett és ezáltal maradandóvá vált dombormű tapintható emlékműként őrzi azokat a rejtett helyeket, amelyek menedéket és megmenekülést adnak nekünk. Azt bizonyítja, hogy még a legzordabb, legnehezebb ösvények is elvezethetnek egy olyan helyre, ahol végül a csendes, szelíd szépség vár.

Agyag a terápiáért, művészet a fejlődésért
KCC Gallery 2026 | Weboldaltervezés: Cazes Creative ©2026
WordPress használatával készült